A múlthéten ugye írtuk, hogy megtudhatjuk, hogyan született  meg az első igazi lelátó. Nos, lássuk ennek a történetét.

Az MTE második csapata az első csapat tartalékcsapatává nőtte ki magát. és MTE II. néven vitézkedett. Elsődleges feladata az első csapatból kiszorult játékosok formában tartása volt, illetve természetesen egy tisztes eredmény elérése a járási bajnokságban.

Közben a csapat vezetői nem tétlenkedhettek. Különböző szervezetek és mozgalmak vezetőivel tárgyaltak az ügyben hogy legyen állandó szerelése a csapatnak, valamint a körülmények is elfogadhatóvá váljanak.  A pálya elavult volt, a fű kopott volt, kerítése deszka volt mely korhadozott. Fedett ülőhely, tribün nem volt, így egy esetleges esős délutánon igencsak megcsappant a nézőszám a hazai mérkőzéseken.

A csapat vezetősége kérte az UFOSZ (Ujbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetsége) helyi csoportját, hogy a tulajdonukban lévő,  Purgli földbirtokos egyik hagymaszárító pajtáját lebontásra, bontott anyagból tribün építésre adjon át. Boldis István az UFOSZ helyi vezetője 1949.07.9-én  kelt kiutalásában az MTE kérésének helyt ad, és átadja azt az MTE-nek, hogy megszülethessen a fedett lelátó. 

A háború utáni gazdasági helyzet, az infláció érezteti magát a sport terén is. Az első csapat jelenetős része a jobb megélhetés reményében elhagyta a csapatot és a Mezőhegyesi Cukorgyár illetve a Szegedi Honvéd csapatához igazolt. Ketten, Forgács és Sárfalvi disszidált.

Az első csapat és a második csapat megmaradt játékosaiból gyúrtak egy csapatot, és sikerült, egy ütőképesnek mondható gárdát összehozni.

A  csapat kerete ebben az időkben: Judik, Pozsár Konéta, Szloszár, Kanász, Kálmán,  Tóth, Hajdu, Hittman, Gyuris, Szokol, Pálinkás, Kecskés, míg a csapat edzője Pasek.

Mára ennyi, jövőhéten a megyei 1. osztályú bajnokságban való vitézkedésről olvashatunk az 1950-57-ig tartó időszakban. Számítunk hűséges olvasóinkra.