Folytatódik a legendák sorozata, ezúttal az első 20 év legkiemelkedőbb labdarugóinak második felét vesszük górcső alá.

Sári Ferenc

„Mackó” mindmáig Kovácsháza legkiemelkedőbb, legodaadóbb és leglelkesebb sportembere. 1920-ban alapító tagja volt az MTE-nek, utána egy évtizedig a csapat legképzettebb játékosa, 1530-tól 1950-ig a csapat edzője. Mindeközben játékvezetői vizsgát tesz, ezzel is a labdarúgást szolgálva. Nemcsak helyben, hanem a messze környék egyik legjobb, leglelkiismeretesebb, legképzettebb elméleti és gyakorlati tudással rendelkező sportvezetője, szaktekintélye. Sportszeretetére jellemző, hogy három fiát labdarugónak nevelte és az, hogy 75 éves korában, nagybetegen így nyilatkozott:      „ Akkor vagyok a legboldogabb, ha fiatal koromról álmodom, és álmomban a labdát kergetem…”

Simpli Mihály

A ’20-as, ’30-as évek kiemelkedő tudású védőjátékosa, aki a csábításnak engedve az NB 1-es Szeged FC-be igazol, ám pályafutását később az MTE-ben fejezi be.

Szedlacsek Ferenc

„Szőke” fiatalon 1925-ben 17 éves korában kerül a csapathoz, s itt játszik egészen 1942-ig. Remek belsővel történő labdaindításai, sportszeretete, a sport iránti hűsége emelte őt társai fölé.  1942-ben Makón térdtörést szenvedett, de a labdarúgáshoz ennek ellenére hű maradt, 1977-ig játékvezetőként és edzőként aktívan sportolt.

Urbán András

1925-35 között a csapat többszörös gólkirálya. Kiváló jobbösszekötő. Fiatalon, tüdőbetegségben halt meg.

Pasek Lajos

Csupa szív sportember. Erős, kemény játékos, aki nem kímélte önmagát/sőt ellenfeleit/ sem a győzelem érdekében. elve volt a pályán „vagy a labda, vagy a baba”.

A siker kovácsai között kell megemlíteni azokat is, akik a hírnév, az anyagi jobblét reményében hűtlenek lettek az egylethez,de nem a lbadarúgáshoz, és eligazoltak.

Ilyenek voltak:

-          Józsa Zoltán - Győri ETO

-          Bányik István - Győri ETO

-          Tóth Márton - Győri ETO

-          Berger Jakab –Vasas

-          Berger Lajos –Budapesti Pamutipar

-          Berger Mór – Budapesti Goldberger

-          és még sokan mások

Közülük Józsa Zoltán kétszer volt a magyar válogatott tagja is. Akárcsak Bányik István, ám ő pályára nem lépett csupán tartalék volt.
Ha már a siker kovácsairól esett szó, nem feledkezhetünk meg a szurkolókról sem.  Arról a körülbelül 800 főnyi(!!!) állandó jellegű mezőkovácsházi szurkolóról, akik annak idején hétről hétre jártak a mérkőzésekre – akikről a korabeli slágerszerző így nyilatkozott.

„s ha hull a hó
ha szél fütyül
a meccsre járnak rendületlenül”

Mai retro rovatunk ennyi volt, ám engedjék meg kedves olvasóink, hogy extra kuriózummal kedveskedjek. Létezik egy videó, amely egy 1994-es NB3-as bajnoki mérkőzésről készült. Most ezt osztjuk meg Önokkel/veletek. Ha bárkinek van hasonló archív felvétele. azt szívesen fogadjuk.