II.fejezet
Pályagondok, és az első meccsek.
Mint az előző fejezetből kitűnik 1920 tavaszán megalakult az MTE. A szervezők a csapat alapítói önkéntes adományaiból megvásárolták a labdát, a legszükségesebb felszerelést. Futballpályának a a községi elöljáróság a legelő egy részét(nyomás) engedélyezte használni. Kiépített pálya nem volt. Egy –egy mérkőzés előtt a csapat vezetői és pár ráérő játékos a legelő meghatározott részén kimérte a pályát. Az oldalvonalakat, a kapu vonalát, a középvonalat, a kezdőkört, tizenhatos vonalat, tizenegyes pontot festés helyett fűrészpor leszórásával jelölték. A kapufák a legelső időszakban az egymástól 6 méterre elhelyezett sapkák vagy más ruhaneműk voltak. Egy két hónap elteltével azonban már pár vastag lécből hordozható kapufákat eszkábáltak, és ezeket hordták a pályához.
A legfontosabb dolga az intézőknek az ellenfél keresése. A környező községekben is ez idő tájt alakultak meg a csapatok, így volt választék. Híres mérkőzések voltak ezek. Legfontosabb cél a közönség toborzás volt, ez sikerült is kisebb nagyobb sikerrel. A nézők közül az fizetett, aki akart, az ellenőrzés teljesen lehetetlen volt. erre a támogatási formára nagy szükség volt, ezért még az alakulás évében megalakították az MTE Baráti Kört. Ennek tagjai vállalták, hogy havonta egy fix összeg befizetésével támogatják a klubot.
Kovácsházán egy-egy mérkőzés az alábbiak szerint zajlott le: a megérkező vidéki csapat a Braczkó féle műhelyben öltözött. A kovácsháziak szintén. Ezután a játékosok és vezetőik 3-as 4-es sorokban fúvós zenekar kíséretében vonultak a nyomásra, a pálya helyére. A szurkolók serege kísérte a csapatot. A zeneszó, a színes felvonulás, újabb szurkolókat csábított ki a pályára. A drukkerek a pálya szélén ki-ki ülve vagy állva tekintették meg a meccset. A meccs végeztével szintén zeneszóra vonultak vissza a csapatok a község központjába, ahol aztán fehér asztalnál a játékosok egy-két sör mellett megbeszéltek a meccs legfontosabb momentumait.
Vidékre gyalog, kerékpárral, lovas kocsival, alkalmanként vonattal utazott a csapat. Volt szurkolók és játékosok állítják, hogy anno Magyarbánhegyesre, Medgyesegyházára, Medgyesbodzásra, gyalog ment a csapat. Ilyenkor már délelőtt útnak indulva és az út nagy részét erőltetett menetben futva tették meg a játékosok az edző utasítására. A meccs előtt így még volt idejük pihenni kicsit.
Az 1921-es évben új pályát kapott a csapat. A régi piactéren, a mai Művelődési Központ helyén állt az akkori pálya. Bekeríteni ezt sem lehettet ám már lehetőség volt állandó kapuk felállítására, sőt, a kapukra háló is került. Hála Gál Mátyásnak, aki hadifogsága alatt kitanulta a hálókötés mesterségét. Matyi bácsi nem volt aktív labdarúgó, ám kevés meccs zajlott le az ő jelenléte nélkül.
A pályaépítés gondjai 1924-25-re oldódnak meg véglegesen. Közben folynak a hírverő mérkőzések.
Játékos van bőven, létszámuk 2-3 csapatnak megfelelne. Ma már lehetetlen megállapítani mikor volt az első mérkőzés, és milyen eredményt hozott. Előkerült azonban egy fénykép 1920-as évszámmal a hátoldalán és az alábbi szöveggel: „Az MTE csapata Kunágotával játszott. A mezőkovácsháziak 6:0 arányban győztek. A kovácsházi csapat az alábbi összeállításban játszott: Gyöngyik,- Szedlacsek, Kuka, Faragó, Wéber, Braczkó III., Pulalszki, Sári, Mecséri, Tímár, Braczkó II.”
Érdekesség: 1920-ban nemzetközi mérkőzést játszik az MTE. 1920 tavaszán Pécskán játszik az MTE, egy 0-0-al véget érő mérkőzést. Mint köztudott, ezután júniusban a magyar kormány képviselői aláírják a trianoni békeszerződést, amelynek értelmében Pécska Romániához kerül. Ősszel a román és magyar hatóságok engedélyezik Pécska Kovácsházára jövetelét, és ha már eljöttek nyertek is: 2-1 arányban megverték az MTE-t. Az akkori Kovácsházi kezdőcsapat: Gyöngyik,- Pletkovics, Stiffler, Praczkó, Hojecska, Moskovics, Sári, Miskolczi, Mecséri, Sári B., Braczkó D.
A mai rész ennyi volt, jövő héttől már úgymond élesben megy a játék, az első körzeti bajnokságról olvashatnak a kedves olvasók.
|